A jegyzet ajánlott kiegészítése: A letét

A tárgykör ismertetésére azért kerül sor, és ennek az exponálása a tanegység kapcsán azért kell, hogy prioritást élvezzen, mert a jogi szabályozás a napi jogalkalmazás kapcsán gyakran felmerülő problémákra ad választ. A szállodák - és az ezekkel nem igazgatási, hanem polgári jogi értelemben egy tekintet alá eső egyéb szálláshelyek – ugyanis teljes felelősséggel tartoznak a vendég által magával vitt dolgokért. Felelősségük egyaránt kiterjed a szálláshelyre magával vitt dologban bekövetkezett kárra, vagy a dolog (fényképező, videokamera, ruhanemű stb.) eltűnésére. A vendég által magával vitt készpénzre, ékszerre, bakkártyára eltérő szabályozás vonatkozik. E, valamennyi kereskedelmi szálláshelyre vonatkozó rendelkezést ismertetnünk kell, mert a szállásadó ennek ismeretében döntheti el, hogy a vendég eltűnt dolgaiért fennáll-e a fizetési kötelezettsége vagy nem, illetve, hogy a vendég igényét jogszerűen érvényesíti-e, vagy sem.

Általános szabályok
A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyve (Ptk.) szerint a letéti szerződés alapján a letéteményes köteles a letevő által rábízott dolgot időlegesen megőrizni. Letéti szerződést mindkét szerződési pozícióban – letevő, letéteményes - akár természetes, akár jogi személy köthet. Nincs megkötöttség a letéteményest illetően sem. A letéteményest az őrzés kötelezettsége a birtokába került (letett) dologra terheli, ezért értelemszerűen nem lehet a szerződés tárgya ingatlan. A szerződés szolgáltatása: a letevő érdekében vállalt őrzési kötelezettség. A kötelezettség-vállalás időlegessége is ennek alapján értelmezendő, ezért a szerződést a felek határozott, de határozatlan időre is köthetik. A szerződés létrejöttére az általános szabályok az irányadóak. A törvény a letétre külön alakszerűséget nem rendel, ezért a szerződés írásban, a felek egybehangzó szóbeli megállapodásával, de ráutaló magatartásával is létrejöhet [Ptk. 216. § (1)]. A dolog átvételét a letéteményes megtagadhatja, ha olyan körülmények következnek be, amelyeknél fogva a már letétbe helyezett dolog visszavételét követelhetné

A letéteményes a dolgot a szerződésben meghatározott módon köteles őrizni. A dolgot nem használhatja, és más őrizetébe nem adhatja, kivéve, ha ebbe a letevő beleegyezett, vagy ez a letevőnek károsodástól való megóvása érdekében szükséges; e tilalom megszegése esetében felelős minden kárért, amely e nélkül nem következett volna be. A letéteményes a jogosan igénybe vett harmadik személy magatartásáért úgy felel, mintha a dolgot ő maga őrizte volna. Ha azonban a harmadik személy igénybevételét a letevőnek károsodástól való megóvása tette szükségessé, az igénybe vett személyért a letéteményes nem felelős, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Kötelezettsége a kezelésre csak akkor terjed ki, ha a kezelést kikötik, vagy a letett dolog természete azt szükségessé teszi; ebben a vonatkozásban a megbízás szabályait kell alkalmazni. A letéteményes köteles a letevőt a letétre vonatkozó minden lényeges körülményről értesíteni; ennek elmulasztásából eredő károkért felelős. A letevő díj fizetésére köteles, kivéve, ha a körülményekből, különösen a felek viszonyából arra lehet következtetni, hogy a letéteményes a megőrzést ingyen vállalta. A díj utólag jár, és magában foglalja a megőrzéssel rendszerint együtt járó költségeket. A letéteményes egyéb szükséges költségei megtérítését követelheti. A szükséges költségek megtérítését a letéteményes akkor is követelheti, ha a letét egyébként ingyenes. A letéteményest díjkövetelése és költségei biztosítására zálogjog illeti meg a letevőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a letét következtében kerültek birtokába. A letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti; a letéteményes pedig a letéti szerződést.

Ha a letét időtartamát a szerződésben nem állapították meg, a letéteményes e szerződést tizenöt napi felmondással bármikor megszüntetheti. Ha a szerződésből a letét időtartama megállapítható, a letéteményes a dolgot ennek az időnek az elteltével köteles visszaadni, a letevő pedig visszavenni. Ezt megelőzően a letéteményes a dolog visszavételét csak akkor követelheti, ha a dolog biztonsága veszélyben van, vagy ha a dolog őrizetét nem foglalkozása körében látja el, és a szerződéskötéskor általa nem ismert olyan körülmények következtek be, amelyek a dolog további őrizetét számára nagymértékben megnehezítik. Ha a díjazott letét a szerződésből megállapítható idő eltelte előtt szűnik meg, a letevő a díj arányos részét köteles megfizetni. Ha a letétet a letéteményes szüntette meg, a letevő a díjból levonhatja azt a kárt, amely őt a dolog idő előtti visszaadásából érte. A letétbe helyezett dolgot az őrzés helyén kell visszaadni. Ha a letevő a dolog visszavételét megtagadja, a felelős őrzés szabályait kell alkalmazni.

A letét különös nemei
A szálloda a felelős azért a kárért, amelyet a megszálló vendég dolgainak elveszése, elpusztulása vagy megsérülése folytán szenved, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt a szálloda alkalmazottainak és vendégeinek körén kívül álló elháríthatatlan ok vagy a vendég maga okozta. A felelősség azokban a dolgokban bekövetkezett károkért áll fenn, amelyeket a vendég a szállodában kijelölt, illetőleg általában erre rendelt helyen vagy a szobájában helyezett el, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére jogosultnak tarthatott.

Értéktárgyakért, értékpapírokért és készpénzért a szálloda csak akkor felelős, éspedig a felelősség mértékének korlátozása nélkül, ha

  • a dolgot megőrzésre kifejezetten átvette;
  • a megőrzésre átvételt kifejezetten megtagadta;
  • a kár olyan okból következett be, amelyért az általános szabályok szerint felelősséggel tartozik.

Ezekben az esetekben a bizonyítás a vendéget terheli.

A kialakított bírói gyakorlat szerint (EBH.2003/ 856.) a szálloda a felelős a zárt parkolójában elhelyezett gépkocsikban bekövetkezett kárért. Felelősségének a mértéke nem korlátozott akkor, ha a parkoló bejáratának az őrzéséről nem megfelelően gondoskodott. A Legfelsőbb Bíróság fejti ki ma is alkalmazható érvénnyel (BH.1982/258.), hogy a munkásszállót üzemeltető vállalatot az elszállásolt dolgozók személyi használatú tárgyaira vonatkozó őrzési kötelezettségéhez kapcsolódó felelősség alól nem mentesíti az a körülmény, hogy a helyiségek őrzése nehezen oldható meg, és hogy az őrzésért a szállásdíj nem tartalmaz külön ellenértéket.

A jogi rendelkezések magyarázata szerint a szállodai cégnek- a felelőssége a megszálló vendég dolgainak elvesztéséért, elpusztulásáért vagy megsérüléséért áll fenn. A szálloda letéteményesként nem csak a vendég tulajdonát képező, de a használatban lévő és a szállodába bevitt vagyontárgyak megőrzéséért is felel. A szálloda őrzési kötelezettsége szempontjából közömbös az, hogy a vendég rövidebb vagy hosszabb ideig tartózkodik a szállodában, mert a szerződéskötéssel a felelőssége azonnal beáll. Ez a felelősség az általános felelősséghez képest fokozott felelősséget jelent, éppen ezért nem lehet kiterjesztően értelmezni. Csak olyan szálláshelyeken alkalmazható, ahol kellő személyzet biztosítja a vagyontárgyak őrizetét. Ezért nem alkalmazhatóak például a fizetővendéglátás keretében kiadott szobákban elhelyezett vagyontárgyakra, általában a turistaházakban megszálló vendégek vagyontárgyaira, még kevésbé az ún. kulcsos házakat igénybevevő vendégek vagyontárgyainak védelmére. Nem tartozik e felelősség alá a bérbe vagy albérletbe kiadott helyiségekben vagy helyiségcsoportokban a bérlő által elhelyezett vagyontárgyakra, mert az ilyen károkért a bérbeadó általában csak az általános felelősségi szabályok szerint felel. Mindenképpen alkalmazandóak azonban az osztályba sorolt minőségi követelményű szállodákra és motelekre, de a bírói gyakorlat ezt a felelősségi szabályt még kollégiumokra és munkásszállásokra is kiterjesztette. A szálloda felelőssége azokra a vagyontárgyakra terjed ki, amelyeket a vele szerződő vendég a szobájába, az erre kijelölt helyre stb. bevitt, elhelyezett, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akiről joggal feltételezhette, hogy a szálloda alkalmazottja. A szálloda felelőssége a bevitt tárgyak jellegétől, minőségétől és attól is függ, hogy a vendég a vagyontárgyait hol helyezte el. A törvény ugyanis különböztet aszerint is, hogy a vendég úti holmija károsodott-e, vagy értéktárgy, értékpapír, készpénz stb., azaz olyan ingó dolog, amiért a szálloda kárfelelőssége is eltérő lehet.

A szálloda felelősségét érvényesen nem korlátozhatja, és nem zárhatja ki. Jogszabály a kártérítés mértékét korlátozhatja. Nem terjedhet ki a korlátozás arra az esetre, ha a vendég bizonyítja, hogy a szálloda nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, valamint az értéktárgyakért, értékpapírokért és készpénzért való felelősségre. A Legfelsőbb Bíróság elvi éllel fejti ki (BH1994/ 668.), hogy a szálloda felelősségének szabályait kell alkalmazni a sörözőt üzemben tartók felelősségére is, továbbá (BH.1979/292.) az étterem üzembentartója - ha ennek feltételei megvannak - teljes felelősséggel tartozik a látogató dolgának elveszéséből keletkezett kárért. Korlátozott mértékű felelősség csak a szállodákra nézve állhat fenn. . Ilyen korlátozó szabályt tartalmaz a Ptké. 66. §-a, amely a kártérítés összegének felső határát a napi szobaár ötvenszeresében határozza meg. A felső határt meghaladó tényleges kár megtérítésére köteles azonban a szálloda akkor, ha a vendég bizonyítja, hogy a szálloda adott esetben megszegte az általában elvárható eljárás követelményét. ( A Ptké. 66. § szerint a kártérítésnek a Ptk. 468. §-a (2) bekezdésének első mondatában említett mértéke a napi szobaár összegének az ötvenszerese, kivéve, ha a kár ennél kevesebb.)

A vendég köteles a kárt haladéktalanul bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén a szálloda a kárért az általános szabályok szerint tartozik felelősséggel, de a bizonyítás sikertelenségének következménye a vendégre hárul. A szállodát az elszállásolásból folyó követelései biztosítására zálogjog illeti meg a vendégnek azokon a dolgain, amelyeket a szállodába magával vitt. Erre a zálogjogra a bérbeadó zálogjogának szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Legfelsőbb Bíróság a BH.1992.333. sz. alatt közzétett jogesetben fejti ki a külföldi állampolgárok által Magyarországon visszahagyott gépjárművekre vonatkozó - jogszabályon alapuló - zálogjogok érvényesítési szempontjait.

A fürdők kávéházak, éttermek, színházak és hasonló vállalatok, továbbá a ruhatárat üzemben tartók felelősségére a szálloda felelősségének szabályait a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

  • a vállalat felelőssége csak az olyan dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók a vállalat helyiségeibe rendszerint magukkal szoktak vinni;
  • ha megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, a vállalat csak az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel.

A felelősség e korlátozásai figyelmen kívül maradnak, ha a látogató bizonyítja, hogy a vállalat nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Értelmezési problémát old fel a Legfelsőbb Bíróság, mikor kifejti (BH.1994/ 668. II), hogy a sörözőben elhelyezett fogasok nem minősülnek a dolgok megőrzésére megfelelő helynek.

Alkalmazandó jogszabályok:

Magyarország Alaptörvénye 2011. április 25.
A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény
Az alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény
A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény

Irodalom

Bíró György (2009): Jogi ismeretek. Novotni Kiadó. Miskolc.
Gellért György (szerk.) (2002): A Polgári Törvénykönyv magyarázata KJK. Bp.
Kukorelli István (szerk.) (2007): Alkotmánytan I. Osiris Bp.