A jegyzet ajánlott kiegészítése: Számviteli információs rendszer

Ebben a modulban a hallgatók megismerhetik a számviteli információs rendszer alapvető felépítését, az egyes szintek tartalmát, jellemzőit. Bemutatásra kerülnek a bekerülési érték, annak tartalma, illetve a számviteli törvény által megfogalmazott speciális esetek. Az eszközök közül a tárgyi eszközök bekerülési értékének, értékcsökkenésének, nettó értékének a meghatározását emeljük ki, ezekhez kapcsolódnak a sajátos példák is.

A vállalkozások számviteli elszámolásának rendszerét az éppen érvényes jogi kereteken túlmenően számos tényező befolyásolja, többek között:

  • a belső információs igények,
  • a vállalkozás mérete,
  • az alkalmazott könyveléstechnika, a számvitelnek a vagyonvédelemben betöltött szerepe,
  • a számviteli szakemberekkel való ellátottság
  • gazdasági sajátosságok, stb.

A különféle hatások miatt igen változatos a számviteli elszámolások rendszere, a sokszínűség ellenére megadható azonban egy olyan általános formula, amely széles vállalkozói körben megfigyelhető. Az 1. ábra szemléletesen kifejezi a különböző szintek alá- és fölérendeltségi viszonyát. Ez a piramis-szerű ábrázolás érzékelteti a feladatok tömegét, terjedelmét is, vagyis azt, hogy volumenükben a vertikálisan egymásra épülő szintek eltérő munkát jelentenek. Az ábra természetesen csak elvi sémája annak, hogy hogyan épül fel egy vállalkozás számviteli információs rendszere. A gyakorlatban a piramis alsó három szintje úgy kombinálódhat, hogy a könyvelési, nyilvántartási szintek összeolvadhatnak, egymásba épülhetnek.

1. ábra
A számviteli információs rendszer felépítése

 

Az alapnyilvántartások
Az alapnyilvántartások rendeltetése az elszámoltatás, a felelősség biztosítása. Ott kell kialakítani, ahol a számvitel vagyonvédelmi szerepet is betölt. Konkrét formái:

  • raktári fejlap, raktárkönyv, raktári készletnyilvántartó lap,
  • állatnyilvántartó könyv,
  • pénztárjelentés.

Alapokmányai azok az elsődleges bizonylatok, amelyeket a gazdasági művelet színhelyén készítenek, és amelyeknek egy példánya helyben marad. Mérésmódja általában mennyiségi, a pénztárban értékbeli, készítője a nyilvántartást végző személy (pl. raktáros, pénztáros stb.).

Az analitikus (részletező) nyilvántartások
Az analitikus nyilvántartások rendeltetése a főkönyvi könyvelés egy-egy szám­lája tartalmának részletezése a vállalkozás információs igényeinek megfelelően. Az analitikus nyilvántartások formájára, tartalmára kötelező előírás általában nincs. Egyes főkönyvi számlák analitikus nyilvántartása – kis számlaforgalom esetén – vezethető a főkönyvi számlán is, de ebben az esetben nagyon fontos, hogy a tételre vonatkozóan minden információ szerepeljen a számlán.

Kötelező, még kis tételszám esetén is az immateriális javakról és a tárgyi eszközökről egyedi nyilvántartás (karton) vezetése. Kötelező a jövedelem- és TB elszámolások, valamennyi adókötelezettség és juttatás analitikus nyilvántartása is. Konkrét formái lehetnek még:

  • anyagkönyvelés, amelyben anyagféleségenként tartják nyilván a készlete­ket és azok változásait,
  • késztermékkönyvelés,
  • vevők folyószámla könyvelése (vevőnkénti nyilvántartás),
  • szállítók folyószámla könyvelése (szállítónkénti nyilvántartás).

Ezeket a nyilvántartásokat folyamatosan kell vezetni. Ez azt jelenti, hogy az év végén összegzett nyilvántartást a következő évben tovább használjuk. Amennyiben ezeket a nyilvántartásokat folyamatosan, hézagmentesen vezetik, úgy ezek a leltár készítésének alapokmányai is lehetnek, vagyis nem kell év végén tényleges leltárfelvételt készíteni, hanem elegendő az analitikus nyilvántartások alapján a leltárt összeállítani. Amennyiben azonban a vállalkozó úgy dönt, hogy leltárfelvételt hajt végre, úgy megteremtődnek a leltárkülönbözetek elszámolásának feltételei. A hiányt az eredmény terhére, a többletet az eredmény javára el kell számolni.

Alapokmányai ugyanazok az elsődleges bizonylatok, amelyeket az alapnyil­vántartás felhasznál. Mérésmódja mennyiségi és pénzbeli (értékbeli). Készítője a tevékenység könyvelője, pl. anyagkönyvelő, folyószámla könyvelő.

Az évközi, év végi könyvviteli zárlat során az analitikus nyilvántartásokból a főkönyvi számlák szerinti csoportosításban kivonatot kell készíteni. E kivonatok alapján készül a feladás. A feladás egy-egy eszközben, forrásban egy időszak alatt bekövetkezett számos tételből álló változásokat összegyűjti, a főkönyvi könyvelés számára „előrendezi”, összegzi

 

Főkönyvi könyvelés alapvető rendeltetése a beszámoló alátámasztása, a belső információs igények kiszolgálása. Formája könyvviteli számlákon (számlasoros) és naplóban (idősoros) történő könyvelés. A naplóban a gazdasági eseményeket a felmerülésük sorrendjében (időrendben) jegyezzük fel. A gyakorlatban a vállalkozások többféle naplót használnak:

  • nyitónaplót,
  • banknaplót,
  • pénztárnaplót,
  • vegyes naplót,
  • záró naplót

A főkönyvi könyvelés alapokmányai egyrészt az analitikus nyilvántartások feladásai, másrészt egyéb alap(elsődleges)bizonylatok. A főkönyvi könyveléshez gyűjtés nélkül kerülnek olyan eseti gazdasági események bizonylatai, amelyekre a vállalkozás nem szervezte meg az analitikus nyilvántartást.

A főkönyvi könyvelésben kizárólag értékben rögzítjük a gazdasági eseményeket. Készítője a főkönyvi könyvelő, a kontírozó könyvelő (aki a számlakijelölést végzi), a gépi könyvelő.

A vállalkozó a főkönyvi számlák adatállományáról a beszámoló készítését megelőzően, annak alátámasztására főkönyvi kivonatot köteles készíteni.

Az információs rendszer egyes szintjei szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Ezen kapcsolódáson nyugszik az egyeztetés lehetősége, amelyet időszakonként cél­szerű, a beszámoló összeállítása előtt kötelező elvégezni.

Kapcsolat az egyes szintek között:

  • Az alapnyilvántartásokat és az analitikus nyilvántartásokat az elsődlegesen készített bizonylatok kapcsolják össze. Mindkét szinten ugyanazon bizonylatokat könyvelik el, ebből következik, hogy eltérés esetén valamelyik szint, vagy mindkettő hibázott.
  • Az analitikus nyilvántartás és a főkönyvi könyvelés közötti egyezőség arra épül, hogy a főkönyvi könyvelés a feladások alapján könyvel. Mindkét szinten ugyanazt könyvelik, csak a feljegyzés részletességében van eltérés.
  • A főkönyvi könyvelés és a beszámoló kapcsolata a főkönyvi kivonatban ölt testet.

Azegyeztetések arra szolgálnak, hogy az egyes szintek közötti – hibás elszá­molásból eredő – eltéréseket kiszűrjék. Gyakoriságát a vállalkozás határozza meg és a számlarendjében rögzíti. Az év során többször elvégzett egyeztetések előnye az, hogy a szolgáltatott információk nem tartalmaznak téves adatokat, valamint a gyakoribb egyeztetés esetén kevesebb adatból kell kiszűrni az esetleges hibá(ka)t.

A vállalkozó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről akkor tud megbízható és valós éves beszámolót készíteni, ha minden gazdasági eseményt a bizonylatok alapján a nyilvántartásokban rögzít.

Számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat)- függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállításmódjától -, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá. Ezek segítségével követhetjük az eszközökben, forrásokban bekövetkezett változásokat a törvényi előírások betartásával meghatározott bekerülési értékek alapján.

A beszerzési érték
Bekerülési (beszerzési, előállítási) érték: az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege. A bekerülési érték tartalmát a számviteli törvény szabályozza azzal a céllal, hogy az állományba vételhez kapcsolódó költségek abban az időszakban csökkentsék az eredményt, amikor azok fedezete – az adott eszköz használatának is eredményeként – az árbevételben, bevételben megjelenik, biztosítva ezzel az összemérés elvének érvényre juttatását.

A vásárolt eszközök bekerülési értéke a beszerzési érték, a saját előállítású eszközöké az előállítási költség.

A beszerzési érték megállapításának általános szabályai
Az Szt. meghatározza mely tételek, mikor, milyen módon vehetők figyelembe a beszerzési érték meghatározásakor, a bekerülési érték mikor, milyen feltételek mellet módosítható. A beszerzési érték a törvényi előírások alapján magában foglalja:

  • a vételárat (engedménnyel csökkentve, felárral növelve),
  • az eszköz beszerzésével, üzembe helyezésével, raktárba történő beszállításával kapcsolatban felmerült költségeket (szállítási, rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, közvetítői tevékenység ellenértékét és díját, a tevékenység saját vállalkozásban történt végzése esetén a közvetlen önköltség aktivált értékét),
  • a bizományi díjat,
  • a beszerzéshez kapcsolódó adókat
  • a vámterheket,
  • az eszköz beszerzéséhez szorosan kapcsolódó illetéket, előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adót, jogszabályon alapuló hatósági igazgatási, szolgáltatási díjat, egyéb hatósági igazgatási, szolgáltatási eljárási díjat, vásárolt vételi opció díját (forgatási célú értékpapír bekerülési értékében nem kötelező figyelembe venni),
  • az eszköz beszerzéséhez, előállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön felvétele előtt fizetett, a hitel, a kölcsön feltételeként előírt bankgarancia díját, hitel, kölcsön szerződésének közjegyzői hitelesítésének díját, hitel, kölcsön felvétele után az eszköz üzembe helyezéséig, raktárba történő beszállításáig terjedő időszakra elszámolt, a kapott kamattal csökkentett fizetendő kamatot.

Nem része a beszerzési értéknek a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adó és az Áfa törvény szerint ellenérték arányában megosztott előzetesen felszámított általános forgalmi adó le nem vonható hányada.

Nem csökkenti a beszerzési értéket a beruházáshoz kapcsolódó, véglegesen kapott támogatás összege. Ezt a támogatást rendkívüli bevételként kell elszámolni, majd – halasztott bevételként – el kell határolni.

Tárgyi eszközök, vagyoni értékű jogok beszerzési értékének sajátosságai:
A számviteli törvény értelmében a beszerzési érték részét képezi:

  • A beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó, az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt biztosítási díj.
  • A beruházáshoz, a vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó devizahitelnek az eszköz üzembe helyezéséig felmerült, árfolyamnyereséggel nem ellentételezett árfolyamvesztesége,
  • A beruházás tervezés, a beruházás előkészítés, a beruházás lebonyolítás, az új technológia betanításának díjai, közvetlen költségei.
  • Ha az épületet, építményt rendeltetésszerűen nem veszik használatba, akkor az épület, építmény beszerzési, bontási költségeit, továbbá a vásárolt teleknek építkezésre alkalmassá tétele érdekében végzett munkák költségeit, ráfordításait a telek értékét növelő beszerzési költségként kell elszámolni a telek bontás utáni (az üres telek) piaci értékének megfelelő összegig, Az ezt meghaladó költségeket, ráfordításokat a megvalósuló beruházás (az épület, az építmény) bekerülési értékeként kell figyelembe venni.
  • Egy adott beruházás miatt lebontott és újraépített épület, építmény bontásának költségeit az adott beruházás bekerülési (beszerzési) értékébe be kell számítani. Az újraépítés költsége az új épület, eszköz bekerülési (beszerzési) értékének minősül.
  • A tárgyi eszköz biztonságos üzemeltetéséhez, rendeltetésszerű hasz­nálatához szükséges, a tárgyi eszköz üzembe helyezéséig beszerzett – tartozékok, tartalék alkatrészek beszerzési értéke a tárgyi eszköz beszerzési értéke részének tekintendő.

A számviteli törvény értelmében a tárgyi eszközök beszerzési értékét csökkenti:

  • a próbaüzemeltetés során előállított, raktárra vett, értékesített termék, teljesített szolgáltatás előállítási költsége, ennek hiányában nyilvántartásba vételkori piaci értéke, illetve a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett eladási ára, várható eladási ára,
  • a beszerzési értékben elszámolt kamat összegét csökkenti a beruházásra adott előleg után - annak elszámolásáig -, a beruházásra elkülönített pénzeszköz után - annak felhasználásáig - kapott kamat összege.

A gazdasági események könyvviteli nyilvántartásban való rögzítése szabályszerű bizonylatok alapján történhet. Abban az esetben, ha a bekerülési érték részét képező egyes tételekről az üzembe helyezésig, raktárba történő beszállításig nem állnak rendelkezésre (nem érkeznek meg) a bizonylatok a számviteli törvény külön rendelkezik.

A bekerülési értékbe tartozó tételek számításba vétele:

  • A gazdasági esemény megtörténtekor (legkésőbb az üzembe helyezéskor) kell számításba venni a számlázott, a kivetett összegben.
  • Amennyiben az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig a számla, a megfelelő bizonylat nem érkezett meg, a fizetendő összeget az illetékes hatóság nem állapította meg, akkor az adott eszköz értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, piaci információ, jogszabályi előírás) alapján kell meghatározni.

 A számított, és a ténylegesen számlázott összeg közötti különbözettel a beszerzési értéket módosítani kell a végleges bizonylatok kézhezvétele időpontjában, ha a különbözet az adott eszköz értékét jelentősen módosítja.

Az Szt. külön előírja azokat az eseteket, amikor a bekerülési értéket a későbbiek során módosítani kell.

A bekerülési érték módosítása:
Tárgyi eszköznél értéket növelő beszerzési értékként kell figyelembe venni a meglévő tárgyi eszköz

  • bővítésével,
  • rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával,
  • élettartamának növelésével összefüggő munka,
  • az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka ellenértékét.
  • Saját vállalkozásban történt megvalósítása esetén a közvetlen önköltség aktivált értékét.

A tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munka, továbbá az erdőnevelési, az erdőfenntartási, az erdő felújítási munka ellenértékét, nem lehet a tárgyi eszköz beszerzési értékében figyelembe venni.

A tárgyi eszköz értékét növelő beszerzési értékként kell figyelembe venni ingatlan beszerzése esetén az ingatlan értékébe – szerződés alapján – beszámított, korábban a bérleti jog megvásárlása címén fizetett, bérleti jogként kimutatott, még le nem írt összeget.

A vendéglátásban gyakori eset, hogy a bérlő megveszi azt a bérleményt, ahol a tevékenységét folytatta, és amelynek bérbe vételét megelőzően a bérleti jog megszerzéséért jelentős összeget fizetett. Előfordul, hogy ezt az összeget teljes egészében még költségként nem számolhatta el. A bérlemény eladási árába „beszámítják” a bérleti jogért fizetett, és még le nem írt összeget, így ezzel az értékkel csökkentik a szerződés szerinti eladási árat. Ilyen esetben indokolt az ingatlan bekerülési értékébe beszámítani az adott ingatlannal kapcsolatosan korábban fizetett és még költségként el nem számolt, bérleti jog címén kimutatott összeget is.

A bekerülési érték speciális esetei
Az egységes gyakorlat érdekében az Szt. meghatározza az importbeszerzés fogalmát. Importbeszerzésként kell elszámolni

  • az eszköznek a külkereskedelmi áruforgalomban külföldről történő be­szerzését (termékimport),
  • azt a belföldön, illetve külföldön igénybe vett, külföldiek által nyújtott szolgáltatást, amelynél a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában lakóhelye, szokásos tartózkodási helye külföldön van (szolgáltatásimport), függetlenül attól, hogy az ellenértéket devizában, valutában, exportáruval, export-szolgáltatással vagy külkereskedelmi szerződésben meghatározott forintszámláról forinttal egyenlítik ki.

Az importbeszerzés elszámolása szempontjából külföld a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli terület. A köz- és magánvámraktárból történő beszerzés a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényben rögzített feltételek szerint minősül importbeszerzésnek.

Nem minősül importbeszerzésnek:

  • Az exportértékesítéshez kapcsolódóan a magyar határállomás és a külföldi rendeltetési hely közötti útszakaszra jutó – egyébként szolgáltatásimportnak tekintendő – devizában, valutában vagy forintban számlázott, fizetett szállítási és rakodási-raktározási díj.
  • A vámszabad- és a tranzitterületen lévő vállalkozótól történő közvetlen beszerzés.

Az importbeszerzés értékét a törvényi előírásoknak megfelelően kell meghatározni:

  • ha az ellenérték kiegyenlítése számla alapján forintban történik, akkor a számla szerinti – levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó - forintérték,
  • ha az ellenérték kiegyenlítése számla alapján devizában, valutában történik, akkor a számla szerinti – levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó – devizának, valutának a teljesítéskor érvényes, a számviteli politikában meghatározott árfolyamon átszámított forintérték,
  • ha az ellenérték kiegyenlítése azonos devizaértékű exportáruval, exportszolgáltatással történik (barter-ügylet), az első teljesítés napjára vonatkozó, a számviteli politikában meghatározott devizaárfolyamon átszámított forintérték.

Az importbeszerzés értékét a deviza, a valuta forintra átszámításának egységes gyakorlata céljából határozza meg az számviteli törvény, külön kiemelve a barter-ügyletek keretében beszerzett importtermékek, importszolgáltatások értékének meghatározását. A számviteli előírások szerinti barter-ügylet nem azonos az exportértékesítés miatt fennálló devizakövetelésnek utólag áruval történő kiegyenlítésével.

Külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek bekerülési értéke
Az számviteli törvény előírásai szerint a könyvvezetés számviteli alapelvek figyelembevételével csak magyar nyelven történhet és a beszámolót magyar nyelven kell elkészíteni, az adatokat – néhány kivételtől eltekintve – ezer forintban, illetve millió forintban kell megadni. Ebből következően a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek értékét forintra átszámítva kell a könyvekben kimutatni, és a beszámolóban szerepeltetni.

A forintérték (bekerülési érték) meghatározása során érintett mérlegtételek:

  • valutapénztár,
  • devizabetét-számla
  • külföldi pénzértékre szóló befektetett pénzügyi eszközök,
  • külföldi pénzértékre szóló követelések,
  • külföldi pénzértékre szóló értékpapírok,
  • külföldi pénzértékre szóló kötelezettségek.

Bekerülési érték a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintérték, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyek bekerülési értéke a ténylegesen fizetett ellenérték.

A forintérték meghatározására alkalmazható árfolyamok tekintetében az általános szabály: a valutát, a devizát a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és deviza-eladási árfolyamának átlagán, vagy az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani.

Eltéréseket is engedélyez a számviteli törvény:

  • Hitelintézet, illetve MNB által nem jegyzett és nem konvertibilis valuta, ilyen valutára szóló eszközök és kötelezettségek esetében a valuta szabadpiaci árfolyamán a választott hitelintézet vagy az MNB által jegyzett devizára átszámított értéket kell a hitelintézet által jegyzett deviza devizavételi és deviza-eladási árfolyamának átlagán vagy az MNB által közzétett, hivatalos devizaárfolyamán forintra átszámítani.
  • Valamennyi külföldi pénzértékre szóló eszköz és kötelezettség egységesen értékelhető csak devizavételi vagy csak deviza-eladási árfolyamon, ha az általános értékeléstől való eltérésnek az eszközökre és forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős, a megbízható és valós összkép követelménye az általános szabályok szerinti értékelés mellett nem teljesülne.
  • Forintért vásárolt valuta, deviza esetében a ténylegesen megfizetett összeg alapján kell az árfolyamot meghatározni (azaz a vásárláskori eladási árfolyam).
  • Pénzbevételből származó kötelezettség keletkezésekor, amennyiben a pénzbevételt a bank forintban írja jóvá, vételi árfolyammal számolunk.
  • Az adott kölcsön és lekötött bankbetét bekerülési értéke számviteli politikában meghatározott árfolyam
  • Barter ügylet esetén az első teljesítéskor érvényes választott árfolyamon átszámított forintérték a bekerülési érték.

A gazdálkodó által alkalmazott megoldást a számviteli politikában rögzíteni kell.

A gazdasági társaság és a tulajdonosok közötti speciális értékelési szabályok
A gazdasági társaság és a tulajdonosok (tagok) közötti, alapításhoz, tőkeemeléshez, tőkeleszállításhoz, cégvásárláshoz, átalakuláshoz, beolvadáshoz kapcsolódó eszközmozgásoknál az eszközök értékelésére vonatkozó szabályokat az Szt. külön szabályozza.

A számviteli törvény az azonos értékelési megoldások érdekében előírja, hogy az eszközök értékét a létesítő okirat, a létesítő okirat módosítása, illetve a közgyűlési, az alapítói, a taggyűlési határozat, illetve egyéb kapcsolódó dokumentum kell, hogy tartalmazza. Ebből a következőket emeljük ki:

Gazdasági társaságnál alapításkor, tőkeemeléskor nem pénzbeli (vagyoni) hozzájárulásként (apportként) átvett (kapott) eszköz létesítő okiratban, annak módosításában, illetve a közgyűlési, az alapítói, a taggyűlési határozatban meghatározott értéke minősül bekerülési (beszerzési) értéknek. Átalakulás esetén a létesítő okiratban meghatározott értéknek az átalakulással létrejövő gazdasági társaság végleges vagyonmérlegében szereplő értéket kell tekinteni.

Követelés fejében átvett eszköz bekerülési (beszerzési) értéke az eszköz megállapodás, csereszerződés, vagyonfelosztási javaslat szerinti, számlázott, bizonylatolt értéke.

Csere útján beszerzett eszköz bekerülési (beszerzési) értéke az eszköz csereszerződés szerinti értéke, eltérő szerződés esetén, illetve megállapodás hiányában a cserébe adott eszköz eladási ára.
A hitelviszonyt megtestesítő, kamatozó értékpapír bekerülési (beszerzési) értéke nem tartalmazhatja a vételár részét képező, továbbá a kibocsátási okiratban, a csereszerződésben, a vagyonfelosztási javaslatban meghatározott piaci, forgalmi, beszámítási érték részét képező (felhalmozott) kamat összegét, azt a beszerzéskor a kapott kamatokat csökkentő tételként kell elszámolni. A térítés nélkül (visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszköz bekerülési (beszerzési) értéke az átvétel időpontjában fennálló forgalmi, piaci érték. Az ajándékként, hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszköz bekerülési (beszerzési) értéke az állományba vétel időpontjában ismert piaci értéke.

Egyéb speciális esetek
Saját kiskereskedelmi egységbe kiszállított, illetve felhasznált saját előállítású termék forgalmi értéke után fizetendő adó, járulék, termékdíj összege is a termék bekerülési értékének részét képezi. A megállapított, bevallott adó, járulék, illetve környezetvédelmi termékdíj összegével növelni, azok visszatérített összegével csökkenteni kell a bekerülési értéket.

A pénzügyi lízing keretében átadott, a részletfizetéssel, a halasztott fizetéssel értékesített és a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatt később visszavett, a két időpont között a vevő által használt eszköz visszavételkori beszerzési értékeként az eszköz – a lízingbeadó, illetve az eladó által kiállított helyesbítő számlában rögzített – piaci értékét, legfeljebb az eredeti eladási árát kell figyelembe venni.
(A pénzügyi lízing: olyan szerződés alapján valósul meg, amely szerződés értel­mében a lízingbeadó a lízingbevevő igényei szerint beszerzett és a lízingbeadó tulajdonát képező eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbevevő használatába, birtokába adja azzal, hogy a lízingbevevőt terheli a használatból következően minden költség és kockázat, a lízingbevevő jogosult a hasznok szedésére. A szerződés időtartamának végén a lízingelt eszköz tulajdon­jogát a lízingbevevő vagy az általa megjelölt megszerzi (vagy megszerezheti), a maradványérték megfizetésével vagy anélkül, illetve a lízingbevevőt elővételi jog illeti meg, a lízingbevevő azonban en jogairól a szerződés megszűnése előtt is lemondhat.)

 

A saját előállítású eszközök, saját termelésű készletek és a nyújtott, teljesített szolgáltatások bekerülési értéke az előállítási költség.

Az eszköz előállítási költségének részét képezik azok a költségek, amelyek

  • az eszköz (termék) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek,
  • az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak,
  • az eszközre (termékre) megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók.

Ezeket a tételeket együttesen közvetlen önköltségként értelmezzük.

Az elvégzett, a nyújtott, a teljesített szolgáltatás előállítási értékének részét azok a költségek képezik, amelyek

  • a szolgáltatás végzése, nyújtása, teljesítése során közvetlenül felmerültek,
  • a szolgáltatás végzésével, nyújtásával, teljesítésével bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak,
  • a szolgáltatásramegfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók (együttesen: közvetlen önköltség).

Az előállítási költségek között kell elszámolni az idegen vállalkozó által megvalósított beruházáshoz a beruházó által biztosított, az idegen vállalkozó felé nem számlázott, vásárolt anyag beszerzési értékét, valamint a saját előállítású termék, nyújtott szolgáltatás közvetlen önköltségét a vásárolt anyag, a saját előállítású termék tényleges beépítésekor, a szolgáltatásnyújtással egyidejűleg.

Értékesítési költségeket és az előállítással közvetlen kapcsolatba nem hozható igazgatási és egyéb általános költségeket – az eszközértékelés alapjául szolgáló közvetlen önköltség nem tartalmazhat.

Az eszközök értékcsökkenése
Az immateriális javak, tárgyi eszközök a tartós használat, a folyamatos fizikai elhasználódás és erkölcsi avulás miatt értéküket fokozatosan elvesztik, csökken az értékük. Az értékcsökkenés az immateriális javak, tárgyi eszközök fizikai elhasználódásának, erkölcsi avulásának pénzben kifejezett értéke.

Az értékcsökkenés elszámolásának két megoldása lehet:

  • az eszköz várható használata, élettartama alatt a vállalkozó által megterve­zett módon, a terv szerinti értékcsökkenés elszámolásával,
  • sajátos események hatására eseti jelleggel pl. piaci érték csökkenése, megrongálódás, megsemmi­sülés, feleslegessé válás, hiány stb. miatt, ami a terven felüli értékcsökkenés.

Terv szerinti értékcsökkenés
A nemzetközi számviteli gyakorlatnak megfelelően a vállalkozónak kell eldöntenie a rendeltetésszerű használatbavételkor, az üzembe helyezéskor, hogy a bekerülési értéket milyen hasznos élettartam alatt, évenként milyen összeggel, milyen módszerrel, milyen maradványérték figyelembevételével számolja el az eredmény terhére.

Az immateriális javak, a tárgyi eszközök bekerülési (beszerzési, előállítási) értékét – csökkentve a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel – azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják, az eredmény terhére elszámolják.

Hasznos élettartam az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a gazdálkodó időarányosan vagy teljesítményarányosan az eredmény terhére elszámolja:

  • az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a gazdálkodó a várható fizikai elhasználódás, erkölcsi avulás, az eszköz használatával kapcsolatos jogi és egyéb korlátozó tényezők figyelembevételével várhatóan használni fogja, vagy
  • az a megtermelhető darabszám, elvégezhető teljesítmény vagy egyéb egységszám figyelembevételével meghatározott időszak, amely időszak alatt a gazdálkodó az előbbieket várhatóan elő tudja állítani az amortizálható eszköz felhasználásával.

Maradványérték: a rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában, a rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében, az eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke. Ha a maradványérték nem jelentős, akkor az értéke nulla is lehet.

Az évenként elszámolandó értékcsökkenés összegét az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembevételével kell megtervezni, és azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően a rendeltetésszerű használatbavételtől, az üzembe helyezéstől kell alkalmazni. Az üzembe helyezést a számviteli törvény előírásainak, a számviteli alapelveknek a figyelembe vételével, hitelt érdemlő módon dokumentálni kell.

Az évenként elszámolandó értékcsökkenés összegének meghatározása:

    • a bruttó vagy nettó értékhez viszonyított arány (időarányos elszámolás),
    • a bruttó érték teljesítménnyel arányos összege (teljesítményarányos elszámolás),
    • évenkénti abszolút összeg alapján történhet.

Az összemérés elvének érvényesülése érdekében a számviteli törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a tárgyi eszközök évenként elszámolandó értékcsökkenése összegének meghatározása során a vállalkozók figyelembe vegyék az adott eszköz használatával – a várható hasznos élettartamon belül – elérhető bevételt terhelő valamennyi költséget, ráfordítást. Ez esetben az évenként elszámolásra kerülő amortizáció összege – a hasznos élettartam egészében vagy annak egy részében – progresszíven emelkedő is lehet.

A tárgyi eszközök használata során az üzemeltetési költségeken túlmenően az eredményt az értékcsökkenési leírás és a karbantartási költség terheli. A karbantartási költség a használat során évről-évre növekszik.

Egyenletes költségterhelés érdekében célszerű, ha – ehhez igazodóan – az értékcsökkenési leírás évenként elszámolandó összege degresszív módon kerül meghatározásra. Ha hitel igénybevételével történik az eszköz beszerzése, akkor az üzembe helyezést, a rendeltetésszerű használatbavételt követően további eredményt terhelő tételek (kamat, árfolyamveszteség) is megjelennek, amelyeket már nem lehet a beszerzési értékben figyelembe venni. Ezek a tételek a hitel visszafizetésével arányosan csökkennek, évről-évre kisebbek.

Az értékcsökkenés évenkénti összegének meghatározására alkalmazható módszereket az 1. táblázat tartalmazza.

Az értékcsökkenés elszámolásának módszerei


Bruttó érték alapján,
a leírás

Nettó érték alapján, aleírás

Egyösszegű leírás

időarányos

teljesítmény-arányos

termeléssel arányos

  • lineáris leírás

 

 

 

  • degresszív leírás
  • szorzószámok módszere
  • évek száma összege módszer
  • abszolút összegű leírás
  • progresszív leírás
  • szorzószámok módszere
  • évek száma összege módszer

Forrás: Sztv alapján saját szerkesztés

A lineáris leírás módszerénél az elhasználódás éveire évenként azonos összegű értékcsökkenést kell elszámolni. Az évenkénti összeg meghatározása a leírási kulcs segítségével történik.

Az értékcsökkenés évenkénti összege = (B –M) x L
(B = bruttó érték, M = maradványérték)

4 éves hasznos élettartam esetén a leírási kulcs 25% (1/4 = 0,25), négy éven keresztül évenként el kell számolni a tárgyi eszköz maradványértékkel csökkentett bruttó értékének 25%-át. A negyedik év végén az eszköz leírásra került, a nettó értéke azonos a maradványértékkel.

Degresszív értékcsökkenés elszámolás módszerénél az elhasználódás éveire éven­ként, vagy szakaszonként (több évre) eltérő, egyre csökkenő összeg, szakaszon belül azonos összegű értékcsökkenés kerül elszámolásra. Ez a megoldás történhet a szorzószámok, illetve az évek száma összege módszer alkalmazásával.

Szorzószámok módszere: az évenkénti átlagos összeg meghatározása leírási kulcs segítségével történik, melyet a lineáris módszernél leírtak szerint számítunk. Az eltérítés aránya a vállalkozás döntésétől függ. A vállalkozás által meghatározott szorzószámok összege az évek számával, a hasznos élettartammal kell, hogy megegyezzen.

Öt év hasznos élettartamot feltételezve az átlagos leírási kulcs 20%. Legyen az eltérítés aránya, melyekkel az átlagos leírási kulcsot meg kell szorozni:

  • az 1. évben                                         1,7
  • a 2. évben                                           1,3
  • a 3. évben                                           1,0
  • a 4. évben                                           0,7
  • az 5. évben                                         0,3

Az előbbiek alapján a leírási kulcsok: az 1. évben 34% (20% x 1,7), a 2. évben 26%, a 3. évben 20%, a 4. évben 14%, az 5. évben 6%. Évenként a maradványértékkel csökkentett bruttó érték előbbiekben meghatározott %-át kell értékcsökkenésként elszámolni. Az 5. év végén az eszköz leírásra került, a nettó értéke megegyezik a maradványértékkel.

Az évek száma összege módszer alkalmazásakor az évenként elszámolandó értékcsökkenés összege minden évben azonos összeggel csökken. Az évenkénti összeg meghatározása az eszköz maradványértékkel csökkentett bruttó értéke, valamint a hasznos élettartam évei sorszámainak összegzéséből eredő (számtani sor) érték hányadosa alapján történik. Az eredményként kapott összeget a sorszámok megfordított sorrendjének abszolút számértékével megszorozva határozható meg az adott évben elszámolandó értékcsökkenés.

Öt év hasznos élettartamot feltételezve az évek száma összege: 1+2+3+4+5=15

Az évenként elszámolandó értékcsökkenés évek száma összege módszerrel

Forrás: saját szerkesztés

Az abszolút összegű értékcsökkenés elszámolás módszere alatt azt az eljárást kell érteni, amikor a vállalkozó az eszköznél a maradványértékkel csökkentett bruttó értéket a hasznos élettartam éveiben előre meghatározott - esetleg évenként - változó összegben határozza meg. A leírás lehet lineáris, degresszív és progresszív is.

A teljesítményarányos értékcsökkenés elszámolás módszerénél az elhasználódás éveire évenként a teljesítmény alapján kerül meghatározásra a leírás összege. A hasznos élettartam az életteljesítmény és az évenkénti kihasználás függvényében kerül megállapításra. A teljesítményt természetes egységben (db, kg, óra, km stb.) kell kifejezni. Az eszköz maradványértékkel csökkentett bruttó értéke és az életteljesítmény hányadosa adja a teljesítményegységre jutó értékcsökkenés összegét. Az éves tényleges teljesítmény és az egységre jutó értékcsökkenés szorzata az adott évben elszámolandó értékcsökkenés. A tervezett életteljesítmény elérésével az elszámolt értékcsökkenés megegyezik a maradványértékkel csökkentett bruttó értékkel.

A számítás menete: a teljesítményegységre jutó, maradványértékkel csökkentett bruttó érték (T) meghatározása:

Az évenként elszámolandó értékcsökkenés:
T x adott évi tényleges teljesítmény

A nettó érték alapján állandó kulccsal meghatározott értékcsökkenés elszámolá­sának módszerénél az elhasználódás éveire évenként csökkenő összegű értékcsök­kenés kerül elszámolásra. A leírási kulcs (%) általában a lineáris módszernél alkalmazott kulcsok 2-3 szorosa. Az így meghatározott kulcs állandó, minden évben ezzel kell az éves értékcsökkenés összegét meghatározni az eszköz nettó értékét alapul véve. E módszernél a használati idő végén maradványérték keletkezik. A megmaradó nettó érték felfogható úgy, hogy ez az összeg megtérül az eszköz kiselejtezése során visszamaradó, visszanyert anyagokból, értékesítési bevételből.

A leírási kulcs (L) meghatározása:

Az évenként elszámolandó értékcsökkenés = L x nettó érték

A kombinált módszer alkalmazásánál (a használati idő végén - pl. az utolsó két évben - áttérünk a lineáris módszerre) nem keletkezik maradványérték.

A termeléssel arányos értékcsökkenés elszámolás módszerénél (amely az ásvány­vagyon és kitermelése területén alkalmazható) az értékcsökkenési leírási kulcsot a tárgyi eszközök vállalkozó által meghatározott körének az adott év január 1-jei nettó értéke, valamint a bányákból kitermelhető ásványvagyon mennyiségének hányadosaként kell meghatározni. Az év folyamán kitermelt mennyiség és az értékcsökkenési leírási kulcs szorzata a tárgyévben értékcsökkenésként elszámolandó összeget adja.

Tárgyévi értékcsökkenés = tárgyévben kitermelt mennyiség x L

A számviteli törvény előírásai szerint az 100 ezer forint egyedi beszerzési, előállítási érték alatti vagyoni értékű jogok, szellemi termékek, tárgyi eszközök (úgynevezett kis értékű eszközök) bekerülési értéke – a vállalkozó döntésétől függően – a használatbavételkor értékcsökkenési leírásként egy összegben elszámolható (egyösszegű leírás).

Az így leírt eszközöket a továbbiakban nem lehet a mérlegben értékkel kimutatni, analitikus nyilvántartásukról a vállalkozó saját hatáskörében köteles gondoskodni.

Az Szt. egyes eszközök esetében időkorláthoz köti, más eszközöknél tiltja a terv szerinti, illetve a terven felüli értékcsökkenés elszámolását.

Nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés a földterület, a telek (a bányaművelésre, veszélyes hulladék tárolására igénybe vett földterület, telek kivételével), az erdő, a képzőművészeti alkotás, a régészeti lelet bekerülési (beszerzési) értéke után, és az üzembe nem helyezett beruházásnál. Nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni az olyan eszköznél, amely értékéből a használatsorán sem veszít, vagy amelynek értéke – különleges helyzetéből, egyedi mivoltából adódóan – évről-évre nő. Nem számolható el terv szerinti, illetve terven felüli értékcsökkenési leírás a már teljesen leírt, illetve a tervezett maradványértéket elért immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél.

A terv szerinti értékcsökkenést a már rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett immateriális javak, tárgyi eszközök után kell elszámolni addig, amíg azokat rendeltetésüknek megfelelően használják.

Az Szt. lehetőséget biztosít a terv szerinti értékcsökkenés módosítására abban az esetben, ha a vállalkozó szempontjából meghatározó jelentőségű tárgyi eszköznél az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be (ide nem értve a terven felüli értékcsökkenés elszámolásának eseteit). Ilyen lehet például munkaszervezési okokból egy műszakról több műszakra való áttérés vagy, értéknövelő beruházás, illetve felújítás elvégzése.

Ezen esetekben a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

A terv szerinti értékcsökkenést költségként kell elszámolni az 5. számlaosztályban.

Terven felüli értékcsökkenés
Az immateriális javak, tárgyi eszközök használata során olyan értékcsökkenés is bekövetkezhet, amelyet a folyamatos – terv szerinti – értékcsökkenés elszámolásán túlmenően akkor kell elszámolni, ha a számviteli törvényben meghatározott feltételek bekövetkeznek. Ez a terven felüli értékcsökkenés.

A terven felüli értékcsökkenés elszámolásának különböző esetei (jogcímei) lehetnek. Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális javaknál, tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha

  • az immateriális javak közé tartozó eszköz, a tárgyi eszköz (ide nem értve a beruházást) könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke,
  • a szellemi termék, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) értéke tartósan lecsökken, mert a szellemi termék, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) a vállalkozási tevékenység változása miatt feleslegessé vált, vagy megrongálódás, megsemmisülés, illetve hiány következtében rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan,
  • a vagyoni értékű jog a szerződés módosulása miatt csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető,
  • a befejezett kísérleti fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák vagy megszüntetik, illetve az eredménytelen lesz.

Az érték csökkentését olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateriális javak közé tartozó eszköz, a tárgyi eszköz, a beruházás használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Amennyiben az immateriális javak közé tartozó eszköz, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül ki kell vezetni.

A terven felüli értékcsökkenés elszámolását követő években az eszköz piaci értéke növekedhet. A piaci megítélés pozitív irányú változását az értékcsökkenés visszaírásával kell figyelembe venni.

Az Szt. szerint amennyiben az immateriális javak közé tartozó eszköz, a tárgyi eszköz könyv szerinti értéke alacsonyabb a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékénél, és az alacsonyabb értéken történő értékelés okai már nem, illetve csak részben állnak fenn, a már elszámolt terven felüli értékcsökkenés összegét csökkenteni kell. Az immateriális javak közé tartozó eszközt, a tárgyi eszközt a piaci értékére, legfeljebb a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékére vissza kell értékelni.

Beruházás esetében a piaci érték változása miatt nem számolható el terven felüli értékcsökkenés, ebből adódóan nem lehetséges visszaírás sem.

Amennyiben a piaci érték meghaladja a terv szerinti értékcsökkenés levonásával meghatározott nettó értéket, a különbözet értékhelyesbítésként számolható el.
Az értékhelyesbítés értékelési tartaléka és az értékhelyesbítés kizárólag egymással szemben és azonos összegben változhat.

A terven felüli értékcsökkenést egyéb ráfordításként kell elszámolni a 8. számla­osztályban, a visszaírást egyéb bevételként a 9. számlaosztályban.

 

Gyakorló feladatok

1.Feladat
Egy „Vendéglátó”Kft. egészségügyi berendezést vásárol (importbeszerzés). A beszerzéssel kapcsolatban az alábbi tételek ismertek:

  • vételár                                                                                                    100.000 NLG
  • vámköltség                                                                                               1.176.500 Ft
  • előzetesen felszámított áfa                                                                                      25%
  • belföldi szállítási költség                                                               350.000 Ft +12% áfa
  • üzembe helyezésig kifizetett biztosítási díj                                                a vételár 2%-a
  • üzembe helyezés egyéb kiadásai                                                   398.500 Ft + 25%áfa
  • a beszerzéshez igénybe vett hitel tárgyévi kamata                                          500.000 Ft

- ebből az üzembe helyezésig merült fel                                                             305.000 Ft

  • folyamatos karbantartás tárgyévi díja                                          400.000 Ft + 25% áfa

Egyéb információk:

  • A Kft. az eszközt kizárólag tárgyi adómentes tevékenységhez használja.
  • A Kft. a vételárat számla alapján devizában egyenlíti ki, devizabetét számlával rendelkezik. A teljesítéskori devizaárfolyamok a következők: vételi árfolyam 100 Ft/NLG, eladási árfolyam 106 Ft/NLG. A vállalkozás – számviteli politikája szerint – a külföldi fizetőeszközben lévő eszközei és forrásai bekerülési értékének megállapításához átlagárfolyamot alkalmaz.
  • A használatbavétel időpontja: 201X június 2.
  • Az értékcsökkenést a használatba vételt követő negyedév első napjától, negyedévenként számolja el a Kft, tervezett maradványérték 246.750 Ft.
  • A tervezett használati idő 5 év.

A számítási feladatok:

    • Határozza meg a tárgyi eszköz bekerülési (bruttó) értékét!
    • Határozza meg a számítógép halmozott értékcsökkenését és nettó értékét évenként (minden év végén):
  • lineáris leírással
  • degresszív leírással, a szorzószámok: 1,7; 1,4; 0,9; 0,6; 0,4
  • degresszív leírással, az évek száma összege módszerrel.
    • A konfigurációt 3 évi használat után június 2-án kiselejtezték, mert megrongálódott és teljesen használhatatlanná vált. Határozza meg a terven felüli értékcsökkenés összegét és könyvelje azt!
    • Vezesse az ismert adatok alapján lineáris értékcsökkenéssel a mellékelt tárgyieszköz nyilvántartó kartont.

2.Feladat

Határozza meg az melegkonyha gépeinek értékcsökkenését, ha
  • a várható hasznos élettartam 5 év,
  • a bruttó érték 61.797 E Ft,
  • a tervezett maradványérték 7.500 E Ft,
  • az alkalmazott leírási módszer
    • bruttó érték alapján lineáris,
    • bruttó érték alapján évek száma összege módszer,
    • a használatbavétel időpontja tárgyév június 1.
    • a vállalkozás az értékcsökkenési leírást havonta, a hó első napján fennálló állomány alapján könyveli.
    • A használat második évében, a mérleg fordulónapján meglévő eszközök piaci értékelésekor az alábbiakat állapították meg a tárgyi eszközzel összefüggésben:
  • az eszköz könyv szerinti nettó értéke 15%-kal magasabb, mint a piaci érték,
  • a jelenség a számviteli előírások szerint időtartamát tekintve tartósnak minősül.

A vállalkozás számviteli politikája szerint a tárgyi eszközök esetében jelentősnek tekintendő minden olyan piaci értékváltozás, amelynek mértéke meghaladja az eszköz terv szerinti értékcsökkenéssel számított nettó értékének 10%-át.

    • A használat harmadik évében a mérleg fordulónapján meglévő eszközök piaci értékelésekor megállapították, hogy
      • az eszköz tényleges piaci értéke 500 E Ft-tal meghaladja a jelenlegi könyv szerinti nettó értéket,
      • a terven felüli értékcsökkenés elszámolásának okai már nem állnak fenn.

3.Feladat
Egy vállalkozás 2011. január 1-jén üzembe helyez egy futópadot a konditeremben, melynek bekerülési értéke 3.700 E Ft, a tervezett maradványérték 150 E Ft.
Az értékcsökkenést teljesítményarányosan tervezik meghatározni a következők szerint:

 

Üzleti év

Tervezett gépórák

2001

1200

2002

1100

2003

1250

2004

1600

2005

850

Összesen

6.000

Feladat: Határozza meg az évenkénti értékcsökkenési leírást!

4.Feladat
Egy 2 éve (január 1-jén) használatba vett gép bruttó értéke 5.000 E Ft. Mennyi a nettó értéke a 2. év végén, ha az értékcsökkenését:

  • bruttó érték alapján 12,5%-os leírási kulccsal,
  • az évek száma összege módszerrel (használati idő 5 év),
  • nettó érték alapján 30%-os leírási kulccsal számolták el?

Megjegyzés: a várható maradványérték nem jelentős.

 

Alkalmazandó jogszabályok

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
2000. évi C. törvény a számvitelről
12/2005.(X.27.) IHM rendelet - az elektronikus dokumentumok részletes technikai szabályairól
195/2005.(IX.22.) Korm. rendelet - az elektronikus ügyintézést lehetővé tevő informatikai rendszerek biztonságáról, együttműködési képességéről és egységes használatáról
194/2005.(IX. 22.) Korm. rendelet - az elektronikus aláírásokra vonatkozó követelményekről
193/2005.(IX.22.) Korm. rendelet - az elektronikus ügyintézés részletes szabályairól
335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet - a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeiről
2005. évi XC. törvény - az elektronikus információszabadságról
2004. évi CXL. törvény - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
1995. évi LXVI. - a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről
10/2002. (IV.13.) NKÖM rendelet a közlevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak tevékenységével összefüggő szakmai követelményekről
13/2005. (X.27.) IHM rendelet a papíralapú dokumentumokról elektronikus úton történő másolat készítésének szabályairól
24/2006. (IV. 29.) BM-IHM- NKÖM együttes rendelet - a közfeladatot ellátó szerveknél alkalmazható iratkezelési szoftverekkel szemben támasztott követelményekről

 

Irodalom

Freisinger Edéné (2009): Ügyviteli, igazgatási és ügyvitel-technikai ismeretek Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt.
Helgertné Sz. I. - Kurcsinka T.: Számviteli alapismeretek. SALDO ZRT