A jegyzet ajánlott kiegészítése: Turisztikai attrakciók Észak-Magyarországon

Hazánk – és az EU – statisztikailag kimutatottan is egyik legelmaradottabb régiója Észak-Magyarország, holott (különösen turisztikai adottságait, s az ezekről közreadott információkat tekintve) ez a térség az országban a „legek régiója” büszke címet is viselhetné. A mutatók alapján tehát éles különbség fedezhető fel az adottságok és azok okszerű, értelmes, gazdaságos és fenntartható kihasználásának eredményessége között. Az okokat és a következményeket tekintve megállapítható, hogy e problémák gyökere a társadalom sajátos jellemzőiben keresendő, melyeknek egyik alapvető meghatározója az oktatás, benne a felsőoktatás. A turisztikai képzések felsőoktatási térhódítása ellenére még ma is alapvető gyakorlati problémát jelent ugyanis a hazai humánerőforrások nem megfelelő minősége, a még ma is jellemző (de közép- és hosszú távon remélhetőleg oldódó) szakképzetlenség, a vendégváró és –látó intelligencia helyenként és időnként alacsony volta. A másik probléma az összefogás hiányában, vagy annak eseti jellegében keresendő, ami negatívan hat a turizmus regionális fejlesztési-fejlődési lehetőségeire.

Az alábbiakban Észak-Magyarország idegenforgalmi lehetőségeket vizsgáljuk meg, s szót ejtünk az eredményesség, sikeresség (így: látogatottság ) fokozásához szükséges egyes tennivalókról is.

Bevezetés
A tervezési-statisztikai régióbeosztás szerint az Észak-magyarországi régió három megyéből áll (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád), míg a 4/2000 (II. 2.) GM-rendelet alapján a turisztikai régió lehatárolása szűkebb területre terjed ki (a három megye 605 településéből 573 tartozik a turisztikai régióhoz). A régiót északon Szlovákia, nyugaton a Budapest–Közép-Dunavidék, délen az Észak-alföldi és a Tisza-tavi, keleten pedig az Észak-alföldi idegenforgalmi régiók határolják (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006).

A természetföldrajzi környezetet vizsgálva megállapítható, hogy földrajzi és természeti adottságai alapján az ország egyik legváltozatosabb régiója. Az Észak-magyarországi idegenforgalmi régió az Északi-középhegységet alkotó hegységek (Cserhát, Karancs–Medves-vidék, Mátra, Bükk, Aggteleki-hegység, Zempléni hegység), a közöttük elhelyezkedő medencék, völgyek (Ipoly-medence, Nógrádi-medence, Zagyva-völgy, Tarna-völgy, Sajó-völgy, Hernád-völgy, Bódva-völgy) és dombságok (Cserehát, Heves–Borsodi-dombság), valamint az Alföld (Észak-alföldi hordalékkúp-síkság) találkozásánál helyezkedik el (Marosi-Somogyi, 1990).

Az Észak-magyarországi turisztikai régió hazánkban akár a „legek régiója” címet is viselhetné, hiszen itt található Magyarország legmagasabb hegycsúcsa, de itt van az ország legkisebb, valamint legmagasabban fekvő települése is, s ez a terület egyben az ország „leggazdagabb barlanglelő vidéke” (www.kul-tura.hu), de a Mátrában van a legnagyobb összefüggő erdőterület is az országban, sőt a borvidékek közül a Mátraaljai a legnagyobb.

Az Észak-magyarországi régió természeti adottságai közül kiemelendő az éghajlata, ami az országos átlagtól kissé eltérő, melyet az északi fekvés és a magasabb felszíni formák befolyásolnak. A klíma és a magaslati éghajlat lehetővé tették, hogy a régióban több klimatikus gyógyhely is kialakuljon.

Az Észak-magyarországi régió ritkaságokban gazdag, változatos természeti adottságú terület, s ennek következtében a védett, vagy védelemre váró részek kiterjedése is nagy. A régió területének 13%-a országos és helyi jelentőségű védett természeti terület (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006). Külön kiemelendő a három nemzeti park (Duna-Ipoly, Bükki, Aggteleki), illetve a számtalan természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet, amely a védettséget és a fenntartóságot biztosítja a biodiverzitás megőrzése érdekében.

Turisztikai „termékek” az Észak-magyarországi régióban
A régióban - az Észak-magyarországi régió kereslet-kínálat elemzésére és a turizmusfejlesztési stratégiára (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006) alapozva az alábbi turisztikai termékek jelölhetők ki fejlesztendő területekként :

  • Egészségturizmus

A régió jó gyógy-, és termálvízi, továbbá országosan egyedülálló klimatikus (a Mátra csúcsai, Karancs–Medves térsége) és barlang-gyógyászati (Miskolc, Jósvafő) adottságai feltétlenül indokolttá teszik az egészségturizmus hosszútávra szóló fejlesztését. Ennek érdekében a régió fürdői az elmúlt években már megvalósítottak kisebb-nagyobb fejlesztéseket, megtörtént a befogadóképesség növelése, a technológiai korszerűsítés. E téren kiemelt szerepet kapnak Bogács, Bükkszék, Eger, Egerszalók, Mátraderecske, Mezőkövesd, Miskolc-Tapolca, Parádfürdő, Pásztó, Sárospatak-Végardó, Jósvafő–Béke gyógy-barlang, István-cseppkőbarlang, Mátraháza és Mátraderecske.

  • Bor- és gasztronómiaturizmus

A régióban az elmúlt években megindult a gasztronómiai termékkínálat programszerű megszervezése, illetve a borok tematikus turisztikai termékké fejlesztése is. Emellett sok esetben más turisztikai formák – üdülés, konferencia-turizmus, falusi turizmus stb. – kiegészítőjeként, kapcsolódó programjaként is jelentős szerepet kaphatnak a bor- és gasztronómiai turizmus elemei. Ennek kapcsán fontos megemlítenünk a régióban található borvidékeket: az egyik az – egyébként is jelentős turisztikai attrakciókkal rendelkező – Egri borvidék, illetve a Bükk aljai borvidék, de itt található Magyarország legnagyobb kiterjedésű történelmi borvidéke, a Mátraaljai borvidék is. Leghíresebb borvidéke a világörökségi címmel is rendelkező Tokaj-hegyaljai borvidék. Természetesen mind a négy borvidéken található borút, Borút-egyesületek, ezeket fogja össze a Felső-magyarországi Borút Szövetség (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006).

  • Kulturális turizmus

Napjainkban egyre nagyobb – és növekvő tendenciát mutató – az érdeklődés a vallási és a kulturális turizmus, így a várak, kastélyok, kúriák, templomok és kegyhelyek iránt is. A kulturális turizmus legfontosabb termékei az épített és a természeti örökségek, valamint a sokszínűségükkel, változatosságukkal kitűnő rendezvények. A kulturális rendezvények jelentősége régió szerte folyamatosan növekszik: ezt jelzi, hogy évről-évre egyre több turistát vonzanak a térségbe, s nemcsak belföldről, hanem külföldről is (a régió egyik legkiemelkedőbb rendezvénye pl. a mára már nemzetközi hírnévnek örvendő miskolci Operafesztivál) (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006).

A régió legfontosabb rendezvényszínhelyei: Aggtelek, Eger, Gyöngyös, Hollókő, Miskolc, Salgótarján, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Szécsény, Szilvásvárad, Tokaj, de szinte a régió minden településén találunk kulturális, hagyományápoló rendezvényeket. Mivel számos kastély, vár, kúria található a régióban, így a kastélyok, várak, kúriák fontos szerepet kapnak a kulturális turizmus részeként a turizmusfejlesztési dokumentumokban – és, bár lassan, de a gyakorlati fejlesztésekben is. Egy részük működő építmény, de ezek közül sok felújításra szorul. Némelyeket szálláshelynek (Szirák, Parádsasvár, Tarcal, Parád, Kéked, Pusztaradvány, stb.), másokat múzeumként a közgyűjtemények elhelyezésére használják (Edelény), de sok közülük kihasználatlanul áll, és az állaga folyamatosan romlik (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006).

A régióban található három világörökségi helyszín, Hollókő, Aggtelek és Tokaj-hegyalja nagyban determinálja a kulturális turizmus térbeli lefedettségét, de komoly – és kihasználandó – kulturális örökségekkel rendelkező városok és települések is vannak Észak-Magyarországon.

  • Ökoturizmus

Az Észak-magyarországi régió kitűnő feltételeket biztosít az öko-, a természetközeli turizmus számára is (nemzeti parkok, természetvédelmi területek). Több, mint 1000 kilométeres kijelölt túraútvonalon és több, mint 50 tanösvényen túrázhatnak a természet szerelmesei, s a régió nemzeti parkjaiban rejlő természeti kincsek is kiemelkedő (a turisztikain természetesen jóval túlmutató) értékekkel bírnak (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006), de innen indul az Országos Kék Túra is (Nagy-Milic). Néhány, komoly jelentőséggel bíró túra is megrendezésre kerül a régióban évről-évre (Pl.: Hanák-Kolos teljesítménytúra, Mátra-Bérc túra, hegyikerékpár versenyek, stb.).

  • Aktív turizmus

A régió adottságai az aktív turizmus körébe tartozó termékek sokszínű megvalósítását alapozzák meg (hegyek, folyók, dombvidékek). Az aktív turizmus három meghatározóbb terméke a térségben a lovas-, a kerékpáros- és a természetjáró turizmus (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006). A télisportok kedvelői számára Sátoraljaújhelyen elkészült Magyarország leghosszabb ülőszékes felvonója, valamint a Mátrában a Kékesen, Mátraszentistvánon és a Bükkben Bánkúton is nagyszabású télisport-beruházások valósultak meg az utóbbi néhány évben.

 

  • Falusi turizmus

Az aprófalvas térségekben jelentős kulturális, hagyományőrző, jövedelemkiegészítő hatású a falusi turizmus fejlesztése (pl. Nógrád, Abaúj). Az elmúlt évek fejlesztési programjainak hatására a régió szinte minden kistérségében létrejöttek a falusi turizmus fogadó helyei, bázisai (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006).

  • Tematikus utak

Az Észak-magyarországi régióban egyedülállóan sok tematikus út létesült és működik, melyek döntő része az elmúlt pár évben alakult ki, illetve indult el a működése. Az elmúlt időszakban nagyon sok fontos lépés történt ebben az irányban, hiszen megszerveződött a régió borvidékeit (Felső-magyarországi Borút Szövetség), várait (Felső-magyarországi Várak Egyesülete), néprajzát (Palóc Út), ipartörténetét (Vas kultúra) bemutató tematikus utak sora (Dávid – Bujdosó – Játékos, 2007). De meg kell említeni a Barokk utat, a Hagyományőrző utakat Nógrádban, illetve a Szakrális utak zarándokoknak tematikus utakat is.

Idegenforgalmi magterületek Észak-Magyarországon
Miskolc és a Bükk turisztikai jelentőségét a kulturális értékek, történelmi emlékhelyek, hagyományok, egyedi attrakciók, egyedülálló természeti értékek adják. A város mint régióközpont oktatási, igazgatási szerepköre mellett idegenforgalmi szempontból is kiemelkedő, rendezvényei révén kulturális, Miskolc-Tapolca fürdője révén az egészség-, míg a Bükk kapcsán az ökoturizmus szerepe kiemelkedő. Emellett a téli és extrém sportok (sziklamászás, rally, terepkerékpározás, barlangászat) is meghatározóak a térségben.

Eger és térsége idegenforgalmi vonzerői az épített vonzerőn alapuló városlátogató, kulturális turizmust, a konferencia- és üzleti turizmust, a vízhez kötődő egészségturizmust (gyógy, wellness), a természeti vonzerőn alapuló öko-, aktív, hobby- és falusi turizmust, valamint a bor- és gasztronómiai turizmust jelölik ki (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006).

Maga a város, mint hazánk egyik fő kulturális központja történelmi belvárosa, látnivalói révén a városlátogatások fő célpontja. A térség termálvizeinek gyógyító hatása is régóta ismert, az erre alapozott fürdőkultúra több száz éves hagyományokra épül (pl. az egri Török Fürdő, továbbá Kács, Mezőkövesd, Bogács). A XX. századi szénhidrogén-kutatások nyomán újabb és újabb gyógyhatású termálvízkészleteket tártak fel (pl. Egerszalók, Bükkszék).

A régió legismertebb lovas turisztikai bázisa a szilvásváradi Állami Lipicai Ménes gazdaság, míg az ökoturizmus és aktív turizmus számára a Bükk-hegység kínál kedvező feltételeket. Az egri és a bükk-aljai borvidék révén a terület bor- és gasztronómiai turizmusa híres (Egri Bikavér).

Az Aggteleki Nemzeti Park (melyet főként az élettelen természeti értékek, a felszíni formák és a barlangok védelme érdekében hoztak létre 1985-ben) (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006) elsősorban a cseppkőbarlanghoz kötődően jelentős fejlesztéseket valósított meg, s Aggtelek település is sokat fejlődött az elmúlt időszakban. A karsztvidék és egyben Magyarország leghosszabb barlangja a Baradla-barlang, melynek össz-hosszúsága az oldalágakkal együtt 25 km. Ennek egy 5,6 km-es szakasza Szlovákia területén fekszik és Domica néven ismert, s 1995 óta világörökségi címmel büszkélkedhet. 2005 június elején felavatták az Aggteleki Nemzeti Parkban a Baradla-barlang felújított, Vörös-tó és Jósvafő közötti szakaszát és az új Vörös-tói látogatóközpontot. Emellett nagy jelentőséggel bír a jósvafői Béke-barlang az Aggteleki karszthoz tartozó cseppkőbarlang, amelynek két termét gyógy-barlanggá minősítették, és évről-évre egyre több gyógyulni vágyó keresi föl. Ma már sikeresen működik egy minta értékű projekt, Gömörszőllős mint ökofalu, mely a fenntartható fejlődés elvére épülő idegenforgalmi fejlesztést valósította meg, és mára már nemzetközileg is ismertnek, elismertnek tekinthető.

Tokaj-Zemplén térségének húzóágazata a borászati és turisztikai szektor (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006). A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúr-tájként kapta meg a világörökségi rangot 2002-ben. A Tokaj nevet az egész világon a borral azonosítják, de a világörökségi címet az ezzel együtt járó szőlőtermelési és borászati kultúra megőrzéséért is kapta. A térségben főleg a borturizmussal kapcsolatos kisebb fejlesztések, valamint jelentősebb szálláshelyfejlesztések valósultak meg (Pl.: Gróf Degenfeld Kastélyszálló, Hotel Hunor, Magita Hotel). Fontos a térség történelmi borkultúrája mellett a történelmi, kulturális hagyományaihoz kapcsolódó vonzerők megjelenése. A Zempléni-hegység várai (Füzér, Sárospatak, Regéc, Boldogkő, stb.) természeti adottságai révén hazánk egyik kiemelkedő kirándulóhelye, ezen kívül számos kulturális emlék található a térségben (Vizsoly, Széphalom, Sárospatak, stb.).

Nógrád megye turizmusa elsősorban Hollókő falu hagyományaira, Szécsény kulturális, történelmi értékeire, a térség további kulturális és természeti, klimatikus értékeire épít (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006). Hollókő 1987 óta a világörökség részét képezi. Az Ófalu házainak jelentős részében ma is laknak – akik itt élnek, jelentős kultúrát hordoznak, lakói a palócok. Különleges nyelvjárásuk mellett őrzik, ápolják hagyományaikat, színes, gazdagon díszített népviseletüket.

A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet szubalpin klímája az asztmatikus betegségek gyógyítására alkalmas. A „világörökség-várományos” Ipolytarnóc területén geológiai unikumok (pl. lábnyomos homokkő) találhatók, ezzel a térségben elsősorban az öko- és az aktív turizmus szerepe kiemelkedő. A megye kulturális értékét Szécsény képviseli, míg az aprófalvas, hagyományokban gazdag települések a falusi turizmus alapjait teremtették meg (Kazár, Hollókő, Kozárd, stb.). Emellett a vulkáni kúpokon számtalan vár vagy vármaradvány található (Nógrád, Buják, Salgó-vár, Somoskő, Szanda).

A Gyöngyös-Mátra térsége elsősorban a kultúrájáról híres központjának látnivalóit (Orczy-kastély, egyházi kincstár), s a Mátra, mint hazánk legmagasabb hegye természeti értékeit és a térség hagyományait fogja össze (Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája, 2006). Ezek között található a mátraderecskei szén-dioxid szárazfürdő, elterjedtebb nevén mofetta. A mátraderecskei mofetta az egyetlen hely az országban, ahol szén-dioxiddal gyógyítanak. A Kékes és Galyatető magaslati éghajlathoz hasonló biológiai hatásokkal rendelkező területein a gyógyítást Mátraházán és Kékestetőn a Mátrai Állami Gyógyintézetben végzik.

A Mátra ezen kívül a téli sportok (Kékestető, Mátraszentistván), az ökoturizmus és az extrém sportokat kedvelők (Pipis-hegy, Sástó) számára is kiváló feltételeket kínál. Mindezek mellett a Mátra-vidék is büszkélkedhet borvidékkel, hiszen itt található Magyarország legnagyobb kiterjedésű történelmi borvidéke, a Mátraaljai borvidék.

Turisztikai desztináció-menedzsment (TMD) és klaszterek
Mielőtt az Észak-magyarországi turisztikai régió címben jelzett szervezeteinek tárgyalásába kezdenénk, az említett fogalmak mindenképpen igényelnek egy rövid magyarázatot, hiszen a két fogalom között határozott különbségek vannak. Eszerint:

  • Turisztikai desztináció-menedzsment (TDM): azon tevékenységeknek az összessége, amelyek egy földrajzilag jól körülhatárolható térség (desztináció) számára ahhoz szükségesek, hogy odavonzzák a látogatókat, és számukra az ott-tartózkodás során megfelelő utazási élményt nyújtsanak úgy, hogy a látogatóforgalom komplex hatásai a meglátogatott desztináció közössége számára társadalmilag, gazdaságilag és környezetileg rövid-, közép- és hosszú távon egyaránt előnyösek legyenek. A TDM célja nem más, mint a fenntartható és versenyképes turizmus rendszerének kialakítása és működtetése egy turistákat fogadó térségben (www.desztinaciomenedzsment.hu).
  • Turisztikai klaszter: egy konkrét turisztikai formához, termékhez (pl. egészségturizmus) kapcsolódó szolgáltató szervezetek önkéntes együttműködése bizonyos közös célok elérése érdekében.

A fent említetteken túl a TDM és a klaszter között különbség van még a jogi forma, a tagság összetétele és az együttműködés keretében végzett tevékenységek között is.

TDM a turizmusban
Hazánk igen jelentős idegenforgalmi adottságokkal rendelkezik, melyek azonban még mindig nincsenek megfelelően kihasználva. Erre a tényre alapozva a 2000-es években országos szinten is nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van a turisztikai szervezetrendszer korszerűsítésére, hatékonyabbá és nemzetközi szinten is versenyképessé tételére. Ez a felismerés a hazai turizmus legfőbb fejlesztési dokumentumában, a 2005-től 2013-ig érvényes Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában (NTS) is megfogalmazódott. Az NTS-ben az adott periódusban országosan kiemelt turisztikai szervezet- és rendszerfejlesztési feladatként szerepel a turisztikai desztináció-menedzsment rendszer kialakítása. A stratégia szerint ennek megvalósítása elodázhatatlan a magyarországi turizmus versenyképességének növeléséhez és fenntartható működési feltételeinek megteremtéséhez.

A stratégia szerint olyan turisztikai desztináció-menedzsment szervezetek, illetve a térségi turisztikai szereplőket összekapcsoló hálózatok kialakítására van szükség, melyek alulról felfelé építkezve, az önkormányzat, a turizmusban érdekelt vállalkozások, a lakosság, a szakmai és civil szervezetek önkéntességén alapuló egységekként működnek, és amelyek a marketingen, az információszolgáltatáson túl a termékfejlesztés és az adott térség összes, turisztikával kapcsolatos szakmai és menedzsment feladatait ellátják.

TDM Észak-Magyarországon
Az Észak-magyarországi turisztikai régió adottságait ez a fejezet átfogóan tárgyalja, és ezek alapján megállapítható, hogy nevezett területi egység nagyon gazdag a természet által az embernek ajándékozott és az ember által alkotott vonzerőkben egyaránt (ld. pl. a vonzerőleltár adatait, a világörökségi helyszíneket, vagy a magyarországi „legek régiója” státuszt).

Sajnos ugyanakkor statisztikai adatok bizonyítják azt is, hogy a régió társadalma mindezen adottságokat még mindig nem tudja úgy használni és alkalmazni, fenntarthatóan kezelni, hogy azok a terület – eddigiekhez viszonyított – lényegesen nagyobb mértékű társadalmi-gazdasági fejlődését generálják és szolgálják.

Fentiek alapján, az adottságok jobb és eredményesebb kihasználása érdekében – a hazai turisztikai szervezetrendszer NTS-ben megfogalmazott fejlesztési igényeihez alkalmazkodva – Észak-Magyarországon is megszületett az a felismerés, hogy szükség van az idegenforgalom aktorai közötti összefogásra. Ennek az együttműködésnek a konkrét megjelenési formája pedig nem más, mint egy hosszú távon is eredményes, működőképes, az egész helyi turisztikai szektor „üdvére” dolgozó, modern turisztikai szervezetrendszer. Ezek az alkalmazandó együttműködési formák a fentebb említett turisztikai desztináció-menedzsment (TDM) és a klaszter (a példa természetesen most is külföldről jött, s ezt próbálja a hazai és régiós szervezeti rendszer az itteni adottságokra és lehetőségekre, a helyi együttműködési kultúrára adaptálni).

A turisztikai szervezetrendszer, azon belül a TDM megerősítése végett Észak-Magyarországon 2009-ben az Észak-Magyarországi Operatív Programban (ÉMOP) pályázati kiírás jelent meg a turisztikai desztináció-menedzsment szervezetek támogatására, melynek kiemelt célja a fenti országos célok teljesülésének biztosítása érdekében az alábbi volt:

  • a turizmus intézményrendszerének összehangolt fejlesztése, a regionális, ill.
    országos szinten egységes, egymással összehangolt hazai TDM szervezeti rendszer
    kialakítása,

illetve a fenti cél biztosítása érdekében

  • helyi, térségi szintű turisztikai desztináció-menedzsment szervezetek létrehozása
    és a desztinációs szinten meghatározott szakmai célok elérését szolgáló szakmai, fejlesztési tevékenységek támogatása.

A pályázatban a támogatás révén egyesületek vagy non-profit kft-k létrehozása volt a cél, s ennek megfelelően kizárólag a következő szervezetek adhattak be a pályázatot:

  • a pályázat benyújtásakor már a fenti formában működő TDM szervezetek, vagy
  • vezető partneren keresztül olyan egyesület, amely igazolni tudja, hogy a bíróságon,
    ill. cégbíróságon kezdeményezték a bejegyzését, és csatolni tudja a szervezet alapító okiratát, illetve alapszabályát.

A 2009 májusa és szeptembere közötti pályázási periódusban a támogatási feltételek, illetve a támogatható tevékenységek köre a következő volt: helyi és térségi TDM szervezetek és klaszterek megalakulásának és a TDM szervezetek Fejlesztési és Fenntarthatósági Programon nyugvó fejlesztésének, kiemelten az alábbiaknak a támogatása:

  • TDM szervezet- és hálózatfejlesztés;
  • TDM szakmai, szolgáltatás- és kínálatfejlesztési projektek megvalósítása;
  • Helyi és térségi TDM szervezet infrastruktúrafejlesztése és eszközbeszerzés
    támogatása;
  • TDM e-turisztikai fejlesztések: informatikai eszközbeszerzés;
  • Desztinációs szintű marketing, PR, értékesítés-ösztönzési és kommunikációs
    fejlesztések, projektek megvalósítása;
  • Termék alapú, turisztikai klaszterek létrehozása és tevékenységének támogatása.

A fentebbi fejlesztések támogatására összesen 1 105 000 000 forint vissza nem térítendő támogatás állt rendelkezésre, melyet az Európai Regionális Fejlesztési Alap forrásai biztosítottak (a minimális támogatási összeg 20 millió, míg a maximális 50 millió Ft volt). Támogatási szerződést kizárólag bejegyzett TDM szervezettel kötöttek.

A pályázási folyamatban a kiíró, a NORDA (az Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség) elvárásként fogalmazta meg, hogy mire kell figyelni a pályázás során:

  • az Ügynökség kérte a pályázókat, hogy ne a pályázatra készüljenek, hanem egy új, hatékony, a térség turizmusát szervező, irányító, működtető rendszer kialakítására, s ennek előfeltételeként
  • a potenciális pályázók keressék meg azokat a partnereket, akikkel ezt közös érdekeik alapján, hosszú távon működtetni fogják.

Az Ügynökség javasolta továbbá a pályázóknak, hogy vegyék számba, turisztikai szempontból mivel rendelkeznek, azaz:

  • a vonzerőket, a látogatók számát;
  • a szállásférőhelyeket (kereskedelmi és magán);
  • az eltöltött vendégéjszakák számát;
  • az IFA-t;
  • a nyújtott turisztikai szolgáltatásokat;
  • az eddigi beruházásokat és azok hatásait;
  • a rendezvényeket;
  • a régiós turisztikai szakembereket, és azt, hogy
  • mennyit költenek a turizmusban érdekeltek külön-külön és együttesen az idegenforgalomra,

illetve azokat, hogy mi hiányzik ahhoz, hogy

  • még több vendég jöjjön Észak-Magyarországra,
  • még több mindent lásson,
  • még több időt töltsön el a térségben,
  • még több pénzt költsön a régióban.

A pályázati folyamat során - illetve annak eredményeképpen - konkrét célokként, lényegi elvárásokként jelentek meg a régióban a nyertes szervezetek kapcsán az alábbiak: a nyertes TDM szervezetek tevékenysége következtében

  • javuljon a térség turisztikai ismertsége;
  • nőjön a turizmus jövedelemtermelő-képessége;
  • élénküljön a helyi gazdaság;
  • teremtődjenek új idegenforgalmi munkahelyek, továbbá
  • új térségi-szakmai együttműködési modell alakuljon ki az Észak-magyarországi régió turizmus-ágazatában.

A TDM szervezetek új feladatok sorát kell, hogy megoldják működésük során, kiemelten az alábbiakat:

  • a turisztikai fejlesztések összehangolt tervezése;
  • kutatás, igényfelmérés, stabil adatbázisok kialakítása,
  • turisztikai humánerőforrás-fejlesztés, képzés;
  • turisztikai termékek értékesítése, közvetítése;
  • minőségbiztosítás;
  • új kommunikációs csatornák kialakítása és hatékony használata, működtetése;
  • összehangolt turisztikai informatikai fejlesztések.

A fenti előzmények után a helyi TDM szervezetek kialakítása, illetve nagyobb (térségi) egységbe szerveződésük szempontjából a 2010-es év igen eredményesnek ítélhető az Észak-magyarországi turisztikai régióban. A térség turisztikai honlapján sorra olvashatóak voltak a kedvező hírek az egyes szervezetek eredményes pályázatairól, illetve a továbbfejlődés mikéntjeiről és aktuális lépéseiről. Ezen hírek közül sorolunk fel néhányat az alábbiakban (http://www.desztinaciomenedzsment.hu/newsite/index.php/hirek/aktualis-hirek):

  • 2010. március 15-én további két információs irodát nyitott a Tokaj-Hegyalja, Taktaköz, Hernád-völgye TDM szervezet, így az erdőbényei és a tarcali turisztikai információs iroda megnyitásával már öt turisztikai információs ponton várja az érdeklődőket a helyi TDM szervezet.
  • 2010 március végén a TDM szervezet fejlesztésére a Művészetek Háza Eger Nonprofit Kiemelkedően Közhasznú Kft. az ÉMOP keretéből 50 millió forint támogatást nyert, ezt a megyeszékhely önkormányzata közel 9 millió forint önerővel egészítette ki. A TDM alapvető célja az, hogy az Egerben jelenleg külön-külön elérhető attrakciókat egységes vonzerőként jelenítsék meg, s Eger maga legyen egy több pilléren álló „brand”. Az elnyert pályázati forrás egyebek mellett a TDM szervezet-, hálózat-, infrastruktúra-fejlesztésére, eszközbeszerzésre, marketing- és kommunikációs teendők megvalósítására szolgál.
  • 2010. május: aláírásra került a Tokaj-Hegyalja, Taktaköz, Hernád-völgye Idegenforgalmi és Kulturális Egyesületnek a helyi TDM szervezet fejlesztésére benyújtott projektjének támogatási szerződése a NORDÁ-ban. A TDM pályázati projekt teljes költségvetése 23,5 millió forint. A projekt elemei:
    • kommunikációs infrastruktúra fejlesztése;
    • eszközbeszerzés;
    • képzések;
    • marketing;
    • programfejlesztés;
    • piackutatás, versenytárs-elemzés, marketingstratégia, hálózatfejlesztési stratégia elkészítése.
  • Szintén májusban tartották Egerben az országos TDM konferenciát, melyet nagyon nagy szakmai érdeklődés kísért, s amelynek folytatása októberben Balatonfüreden, illetve decemberben Bükfürdőn várható.
  • 2010. június 30-án tartották a Gyöngyös-Mátra Turisztikai Közhasznú Egyesület TDM projektindító eseményét. A tervek szerint a projekt eredményeként új lendületet kaphat a mátrai turizmus. Gyöngyös Város Önkormányzatának szervezésében 2009-ben jött létre a Gyöngyös-Mátra Turisztikai Közhasznú Egyesület. Az egyesület a TDM pályázat keretében 45 millió forintot nyert el. A TDM szervezet jelenleg 36 taggal rendelkezik és folyamatos az érdeklődés a szervezet munkája iránt.
  • 2010. július 21-én elkezdődtek az előkészítő tárgyalások a Tokaj-Zemplén térségi TDM szervezet létrehozásáról. A megbeszélésen jelen volt a térségben érintett öt TDM szervezet (Aba Turisztikai Egyesület, Sátoraljaújhely-Hegyköz TDM szervezet, Tokaj-Hegyalja, Taktaköz, Hernád-völgye TDM szervezet, Füzér és környéke TDM szervezet, valamint a Sárospatak és környéke Turizmusáért Egyesület) TDM menedzsere. A térségben a folyamatos turisztikai fejlesztések ellenére sem nőnek megfelelően az turisztikai mutatók – noha jelentős részben világörökségi területről van szó. A Tokaj-Zemplén terület nagyrészt hátrányos helyzetű kistérségekből áll, ahol a turizmus fejlesztése mellett a helyi termékek fejlesztésének, eladhatóságának kell a legfontosabbnak lennie – ez segítheti leginkább a munkanélküliség csökkentését is.

Turisztikai klaszterek Észak-magyarországon
A TMD szervezeti rendszerében az alapvetően közösségi típusú turizmusfejlesztési és marketing tevékenységet folytató TDM szervezeteken túl szorosan össze kell kapcsolni a klaszter típusú együttműködésekkel is. Ezek a vállalatok, illetve a nem piaci szervezetek (kulturális, tudományos, képzési stb.) kooperációjának kereteit adják, valamint a közös érdekek mentén a turizmusfejlesztés, a turisztikai innovációk fő mozgatói, s egyúttal a piaci eredményesség fokozása érdekében ösztönözniük kell a vállalatok, a közvetlen piaci és a kapcsolódó szakmai szereplők összefogását (Hidvéginé – Piskóti – Pataki – Schupler – Gulyás, 2007, 41 o.).

A termékelven alakítható turisztikai klaszterek az alábbi konkrét feladatokat láthatják el saját szervezeti érdekeik mentén, összhangban a desztináció-menedzsment céljaival:

  • marketingtevékenység: egységes arculati kézikönyv elkészíttetése, kiadványok készítése (pl. tematikus programcsomagok);
  • részvétel a vonzerőleltár folyamatos frissítésében;
  • minősítési rendszer kidolgozása (védjegy);
  • marketingkutatások (adatgyűjtés és –feldolgozás a térségbe érkező vendégekről, felmérések készítése);
  • közös beszerzések koordinálása;
  • képzési igények felmérése, oktatások, tanfolyamok megszervezése, workshopok, tanulmányutak szervezése;
  • a regionális szinten elszórtan elhelyezkedő kisebb vonzerők egységes attrakcióvá, komplex termékké történő fejlesztése;
  • turisztikai honlap(ok) készítése és aktualizálása;
  • a pályázati rendszerekben való közreműködés;
  • minőségi standardok felállítása, minőségbiztosítás;
  • hálózatépítés, együttműködések erősítése (i.m. 41 p.).

A II. Nemzeti Fejlesztési Terv (II. NFT, majd Új Magyarország Fejlesztési Terv, ÚMFT, 2011 eleje óta Új Széchenyi Terv) tervezésekor, már az új évezred első évtizedének közepén felmerült az Észak-magyarországi és az Észak-alföldi régió turisztikai együttműködésének a lehetősége és szükségessége. A regionális operatív programok (ROP-ok) tervezésekor az elképzelés konkrét formát is öltött: az Észak-Magyarországi Operatív Program (ÉMOP) 2007-2013-as dokumentumban egyik fő fejlesztési elképzeléseként jelent meg a regionális turisztikai hálózatok kialakítása az Észak-alföldi régióval közösen. Ennek kapcsán a régiós tervezők a következőket jelölték ki célként:

  • versenyképes és nemzetközileg is meghatározó súlyú turisztikai régió kialakítása;
  • a régió hazai és nemzetközi ismertségének és elfogadottságának fokozása;
  • partnerség építés és hálózati együttműködési szemlélet kialakítása;
  • a régióban levő vendégéjszakák számának progresszív növelése;
  • közös regionális klaszter központ létrehozása a turisztikai szektorban;
  • a régió egyedi turisztikai értékeinek és kapacitásainak hasznosítása a kialakítandó hálózati rendszerek (klaszterek) egymást erősítő hatásának (szinergiájának) kihasználásával (www.terport.hu/download.php?ctag=download&docID=5564).

A következőkben – a teljesség igénye nélkül – megemlítünk néhány olyan klasztert, amelyek szándékaik szerint (és az ÉMOP-ban is megfogalmazott stratégiai irányokat követve, illetve azokat egyben meg is határozva) az Észak-magyarországi turisztikai régió idegenforgalmának átfogó, fenntartható fejlesztésére törekszenek:

  • Az Észak-magyarországi Egészségturisztikai Klaszter 2004 elején alakult; célja nem egyszerűen egy termálgyűrű kialakítása volt, hanem a hévízkincs mellett az egyéb gyógy-tényezők fontos szerepét is felismerték (versenyelőnyt jelent a régió számára pl.: klimatikus gyógyhely, barlang). Az együttműködésben résztvevők szándéka szerint be kell vonni a klaszterbe a szabadidős szolgáltatókat is, hogy a kínálat komplex legyen, s fontos feladat a határon túli kapcsolatok kialakítása is (www.eduline.hu/segedanyagtalalatok.aspx/letolt/4253).
  • A „Zöld Utak” Turisztikai- és Vendéglátási Innovációs Klaszter – Észak-Magyarországi Régió 2008-ban alakult, tevékenysége elsősorban az Észak-magyarországi régió három megyéjére koncentrálódik, természetesen a megye határain kívüli klasztertagok érdekeit is szem előtt tartva. Alapcélja a turizmus és vendéglátás szolgáltatás- és tevékenységrendszerének tudományos igényű feltárása, innovatív fejlesztése, összehangolt, koordinált működtetése, az ágazat hatékonyságának és eredményességének növelése (http://www.zoldutakklaszter.hu).
  • 2009 novemberében a régió 24 meghatározó borászata megalakította az Észak-magyarországi Bor Klasztert. A tömörülésben tokaj-hegyaljai, egri, mátravidéki, bükkaljai borászok vesznek részt.
  • Az észak-magyarországi régió borászatai úgy ítélték meg, hogy a versenyképesség további javítása érdekében az eddigi, borvidékenkénti stratégiával szemben átfogóbb gondolkodásra, komolyabb összefogásra van szükség. A tömörülésben résztvevők fő célként tűzték ki a borvidékre jellemző borok és borkultúra egységes népszerűsítését és a borturizmus fellendítését (http://www.inforadio.hu/hir/gazdasag/hir-318158).
  • 2010 januárjában tartotta alakuló ülését a Bükkaljai Kő-út Turisztikai Klaszter Egyesület. Az alakuló ülésen 25 önkormányzat, civil szervezet és idegenforgalmi szolgáltató vett részt. A klaszter célja a Bükkalja térség egységes arculat- és termékfejlesztése és közös marketing-kommunikációja. Legfőbb célkitűzése a Bükkalja természeti és kultúrtörténeti értékeinek megőrzése, védelme és bemutatása (http://www.nordtour.hu/info/hirek/hir-archivum/megalakult-a-bukkaljai-kout-turisztikai-klaszter-egyesulet.html).

A turizmusmarketing fontossága
Az Észak-magyarországi idegenforgalmi régióban is elengedhetetlenül fontos egy olyan reális, megvalósítható, hosszútávra szóló marketingstratégia kidolgozása és megvalósítása, mely a fő hangsúlyt értelemszerűen a turizmusra helyezi, ugyanakkor megfelelően komplex is ahhoz, hogy a helyi társadalom, gazdaság és környezet bonyolult összefüggéseit az idegenforgalom fejlesztése és fenntarthatósága szempontjából szemlélje. A turisztikai termékeknél – is – kevés, ha „csak” jó: azt el is kell adni; és a XXI. században időnként úgy tűnik, a marketing minden fölé nő, éppen ezért a turizmus-marketinget, mint stratégiai eszközt kell alkalmazni az Észak-magyarországi régió turizmusfejlesztésének érdekében.  

Hazai kitörési pont lehet: turizmusfejlesztést a régióknak!
A turizmus fejlesztése – statisztikai, kutatói és politikusi megállapítások szerint egyaránt – általában is indukálja a térségi fejlődést, s ezen belül az elmaradott területek (pl. Észak-Magyarország) fejlődését is nagymértékben elősegítheti. Különösen igaz ez abból a szempontból, hogy a fejlődésben elmaradottak jelentős része (is) rendelkezik olyan természeti és/vagy kulturális értékekkel, amelyek ésszerű, hosszú távra tervezett, fenntartható módon kivitelezett idegenforgalmi hasznosítása jól szolgálhatja a társadalmi-gazdasági megújulást. A turizmus emellett a szükséges infrastrukturális feltételek fokozatos kiépítése esetén ezekben a térségekben kisebb-nagyobb mértékű foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetőséget teremt, javítja az ott élők életkörülményeit, s többletbevételeket biztosít a legtöbbször súlyos anyagi gondokkal küszködő helyi önkormányzatok számára (Dávid 2009).

A turizmus a hátrányos helyzetű régiók esetében is a gazdasági bázis egyre jelentősebb forrását nyújt(hat)ja, ahol akár elsőszámú húzóágazatnak tekinthető. A régiók szintjén az elmúlt évtizedben megerősödtek a hagyományos turisztikai térségek, hiszen nagyobb, önállóbb szerepköröket kaptak. Ugyanakkor a régiók turisztikai imázsában általában nincs markánsan megjelenő, jól beazonosítható (mintegy „brand”-ként szolgáló) turisztikai fogadóterület, termék vagy rendezvény. Problémát jelent az is, hogy az idegenforgalmi attrakciók mellett sok helyütt nem épültek ki a turisták igényeihez igazodó szolgáltatások. A vonzerőkhöz kapcsolódó szolgáltatások és a szálláshelyek mennyiségi és minőségi fejlesztése nélkül továbbra is az elvártnál rövidebb marad a turisták által a fogadóterületen eltöltött idő, amely gátat vet a turizmus jövedelemtermelő képessége javulásának, a munkahelyek hosszú távú fenntartásának, s a területi és szezonális koncentráció oldásának (Dávid 2009).

Összegzés
A fentiekben elmondottakra alapozva, zárásként elmondható: amennyiben a közeli és távolabbi jövőben sikeresen működnek a jelenleg is kialakítás és fejlesztés alatt álló TDM szervezetek, valamint megvalósul a klaszterekkel és klaszterekben történő kooperáció, úgy biztató jövő előtt állhat Észak-Magyarország turizmusa. Hiszen a régió Európában is egyedülálló idegenforgalmi értékekkel büszkélkedhet, melyeknek már „csak” az átgondolt és fenntartható kiaknázására van szükség, amely nem máson, mint a humánerőforrás minőségén, a térségi összefogás eredményességén és a hatékony marketingen, kommunikáción múlik.

„Csinálj bármit, mindig az számít, hogy hogyan csinálod, és van-e kivel, mert ez csapatjáték, és már az is ajándék, ha figyelsz arra, aki rád figyel. ”

 

Irodalom

Aubert A. (2002): A turizmus földrajza. – In.: Tóth J. (szerk.): Általános társadalomföldrajz II. – Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002.
Aubert A. – Csapó J. – Gyuricza L. (2005): Nemzetközi turizmusföldrajz.
Az Észak-magyarországi régió fejlesztési stratégiája (2007-2013). www.terport.hu/download.php?ctag=download&docID=5564 (letöltve: 2010. 08. 30.)
Dávid Lóránt (2009): Turizmus és területfejlesztés. Könyvfejezet, Kézirat.
Dávid L. – Bujdosó Z. – Játékos E. (2007): A helyi idegenforgalmi adóbevételek szerepe az Észak-magyarországi régióban – Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek, ISSN 1786-1594, pp. 55-70.
Hidvéginé M. J. – Piskóti I. – Pataki S. – Schupler, H. – Gulyás I. (2007): Desztináció-menedzsment lépésről-lépésre. Munkaanyag, Eger-Miskolc, 43 p.  
Lengyel M. (2000): A turizmus általános elmélete I-II. Heller Farkas Kiadói Kft.
Magyar Turisztikai Hivatal (2005): Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2005-2013. www.mth.gov.hu
Marosi Sándor – Somogyi Sándor (1990): Magyarország Kistájainak Katasztere I-II. MTA FKI, Budapest, 1500 p.
Mező F. -Kovács T. (2011): Turizmusföldrajz EKF. Kézirat
Michalkó G.: (2007) Magyarország modern turizmusföldrajza – Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs.
Müller Anna (2009): Turizmusföldrajz I. Európa.
RMC Kft. (2006): Észak-Magyarország Régió Turizmusfejlesztési Stratégiája 2007-2013. Miskolc, 117 p.
Természeti örökségünk (1999): Tájak és természeti értékek az UNESCO védelmében – Magyar Könyvklub, Budapest.

http://www.desztinaciomenedzsment.hu/newsite/index.php/hirek/aktualis-hirek (letöltve: 2010. aug. 22.)
www.eduline.hu/segedanyagtalalatok.aspx/letolt/4253 (letöltve: 2009. nov. 29.)
www.kul-tura.hu (letöltve: 2010. febr. 2.)
http://www.inforadio.hu/hir/gazdasag/hir-318158 (letöltve: 2009. nov. 29.)
http://www.zoldutakklaszter.hu (letöltve: 2009. nov. 29.)
http://www.nordtour.hu/info/hirek/hir-archivum/megalakult-a-bukkaljai-kout-turisztikai-klaszter-egyesulet.html (letöltve: 2010. febr. 2.)